Kúriai döntés a perköltségekről

Első blogírásom témájának végül egy ügyfélbarát, de minket az ügyvédek munkáját is elismerő, idén tavasszal született Kúriai döntést (Pfv.II.20.887/2023/6.) és annak remélhető, várható peres kihatását választottam. Ezt a bírósági precedens határozatot már sokkal korábban meg kellett volna valakinek hozni.

Egyik jóismerős kolleganőm szakmai munkájának köszönhető az érdem, hogy belevágott egy súlyos jogi téma, a perköltség, azon belül is az ügyvédi munkadíj bírósági megítélésének eddigi rendkívül méltánytalan kezelésébe.

1995 óta járok bírósági tárgyalásokra, évente több tucat tárgyalást látva, sajnos elmondható, hogy különösen a családjogi perekben a bíróság általi perköltség megítélése, annak összegszerűsége sokszor okozott nagy csalódást az egyébként pernyertes ügyfeleimnek.

Pedig gyakran pont a válófélben lévő Ügyfelek azok, akik családi, baráti anyagi összefogás révén tudták csak fenntartani a másik fél ,,keménykedése”, fenyegetése (pl. „elveszem tőled a gyereket”, „kisemmizlek, tönkre teszlek”) miatt szükséges jogi képviseletet, azt, hogy a perek során velem harcoljanak az igazukért, mert közben már jellemzően a másik házastárs/élettárs jövedelme nélkül gondoskodtak közben csonka családjukról.

Egyedülálló szülőket, leginkább az édesanyákat sújtotta legjobban az a bosszantó, viszonylag elterjedt bírósági gyakorlat, hogy míg a saját ügyvédjét könnyedén fizető, csak gyermektartásdíjat utaló (vagy pont, hogy még azt sem fizető, perre kényszerítő) édesapa végül ítélettel kénytelen volt tudomásul venni, hogy fenyegetései ellenére nem ő szerezte meg a gyermekek feletti teljes szülői felügyeleti jogot, addig a hosszadalmas, számos tanú meghallgatásával, igazságügyi pszichológusi/pszichiátriai szakvélemény beszerzésével járó, lelkileg rendkívül megterhelő per végén, akár kényelmi okok miatt (hogy ne kelljen pernyertesség/pervesztesség arányt és ügyvédi óradíjakat számolgatniuk) az eljáró bíróságok gyakran akként rendelkeztek ítéletükben a perköltség-viselés kapcsán, hogy a „ a peres felek viselik a maguk költségeit”.

Számos ügyemben, belefáradva már a perrel járó lelki, anyagi terhekbe, az ügyfelek már nem akartak ezek után még egy jogorvoslati eljárást indítani, a bizonytalanra.

Most remélem jelentősen megváltozik a bírósági gyakorlat és figyelembe veszik a fent megnevezett Kúriai döntést.

Ügyvédi körökben a fenti döntés híre úgy vélem futótűzként terjed és bízom benne, hogy eljut az országon belül minden bírósági tárgyalóterembe is.

Vannak már abszolút pozitív tapasztalataim is, például egy dunántúli törvényszéki per, ahol nem volt ismeretlen a másodfokú bírói tanácsnak az általam azért fölös óvatosságból ítélethirdetés előtt említett jogeseti döntés, sőt, extraként meglepetésemre hosszasan indokolták az ügyvédi munkám alaposságát és részletes kimunkálását is.

Sajnos rossz példával is szembesültem egy, az ország keleti részének egyik legnagyobb városának törvényszékén, ahol annak ellenére hozott egyébként kedvező tartalmú ítéletet, de a valós ügyvédi munkadíj töredékében elismerő részdöntést, hogy az ítélethirdetést követően írásban még másnap felhívtam a friss jogesetre az eljáró bíró figyelmét. Aztán persze már érdekes módon az írásbeli indokolás külön kitért a fenti jogeset látszólagos alkalmazására is, de nem volt benne köszönet…

Egyik igen nehéz anyagi körülmények között élő, egyszem, 10 éves, autista, súlyos fogyatékosságai miatt önellátásra képtelen kislányukat nevelték úgy, hogy az apukának alapvetően otthon kellett tartózkodnia a gyermekkel. Emlékeim szerint a több, mint 220.000 Forintos otthongondozási díjat vonta meg az illetékes Hatósági és Gyámügyi Osztály, egy felkészületlen, trehány szakmai munkát végző orvosszakértő véleménye alapján.

Annak érdekében tehát, hogy elérjük a fenti közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, a felkészülést követőn részletes keresetlevél benyújtásával, több bírósági tárgyalást követően, beadványok benyújtását követően, egy korrekt igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján tudtuk csak elérni azt, hogy ismét kaphasson a család legalább két évig megfelelő állami támogatást.

Mivel a szükséges ügyvédi munka javát nem tudták kifizetni, jelentős engedményt tettem a család számára, fizetniük csak azt követően kellett, hogy megkaptam visszamenőlegesen a tavaly elvont támogatást.

Minden esetre megdöbbentő volt számomra, hogy az eljáró bíró a lenti magyarázattal „beleállt” a témába, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a döntésével jelentős, a család számára nagyon fájó összeget vont el tőlük.

Az ítéleti indokolás lényege, a perköltséggel kapcsolatosan a következő volt:

[26] A bíróság a 2.§ (2) bekezdés alkalmazásával a felperes által felszámított perköltséget mérsékelte 150.000,- forintra, mivel álláspontja szerint ezen összeg áll arányban a jogi képviselő által kifejtett tevékenységgel. A bíróság álláspontja szerint a felperesi képviselő által felszámított perköltség a piaci viszonyokkal és a józan ész szerinti megítéléssel nyilvánvalóan ellentétes. A bíróság az aránytalanság vizsgálata körében egybevetette az ügyvéd ténylegesen elvégzett tevékenységét és a felszámított ügyvédi munkadíjat. A bíróság a perköltség összegének megállapításakor figyelemmel volt arra, miszerint a per tárgyát egyszerű megítélésű, társadalombiztosítási kategóriába tartozó alperesi határozat felülvizsgálata képezte, a per mikénti elbírálása szakkérdés volt. A bíróság az irattanulmányozásra és keresetlevél szerkesztésre 50.000,- forintot határozott meg, mely során figyelembe vette, hogy a keresetlevél rövid – öt oldal – terjedelmű. A két tárgyalási napon való megjelenésre úton töltött idővel felperesi számítás szerint (2x2x105 perc) 7 óra időtartamot vett figyelembe, mely utazási időtartam alatt érdemi, szakmai tevékenység nem folyik, így arra a R. 3. § (3) bekezdés szerinti 6.000,- forint minimális óradíjat vette alapul, továbbá a készkiadásként felmerült üzemanyagköltséget elfogadta. Ezentúl az első tárgyalás 25 perc, míg a második 23 perc időtartamot ölelt fel, így 2 megkezdett órát vett figyelembe. Megjegyzi a bíróság, hogy az ügyvédi munkadíj valóban magában foglalja az ügyvédi iroda fenntartásával összefüggésben felmerülő költségeket is, azonban ezen költségeket az ügyvéd által adott időszakra vállalt és ellátott összes ügyre vetítve kell figyelembe venni, értékelni és számítani. Jelen ügy rövid pertartamú volt, abban a bíróság két tárgyalási napot tűzött, ahol is a második határnap kizárólag a szakértői bizonyítás lefolytatása miatt volt indokolt.

A fenti indokolás nemcsak azért elszomorító, mert már a fent említett Kúriai határozat meghozatalát követően született, hanem mert semmibe vette a hatósági kényszernek teljesen kiszolgáltatott magánszemély és jogi képviselője megbízási szerződését, az abban foglaltakat és korrekten levezetett óradíj alapján készült Költségjegyzékben írtakat. az eljáró bíró szubjektív értékítélete alapján határozta meg egy beadványírás időszükségességét, figyelmen kívül hagyva az előkészület, irattanulmányozás, jogszabály keresés, majd az elkészült kereset és mellékleteinek az informatikai rendszerbe való betöltésének jelentős időtartalmát. A bírósági tárgyalások kapcsán felmerült több órás le és visszautazás időtartalmát is felháborítóan ítélte meg, más bíróságok gyakorlatával ellentétesen úgy gondolhatta az eljáró bíró, hogy vezetés közben csak ötödannyi értékű munkát végzek, hiába született a megbízási szerződés alapján a felek között erre vonatkozóan polgárjogi megállapodás. Holott ez az alatt az idő alatt nem tudtam más munkát végezni… A gond csak az, hogy az eljáró bíró az ügyvédi munkát jelentősen alacsonyra értékelő döntésével igazából kizárólag a rendkívül szegény anyagi körülmények között élő, pert indító családot sújtotta, nem engem.

Megjegyzem, hogy az időközben visszamenőlegesen kiutalt támogatási összeg és az, hogy most két évig nem érheti inkorrekt orvosi felülvizsgálat a kislány egészségügyi állapotát és ez alatt az időszak alatt végig jár a család részére az otthongondozási díj, a fenti család számára egyértelműen igazolta, hogy érdemes volt pert indítani.

Hozadéka lehet még a perindításnak az is, hogy az adott Hatósági és Gyámügyi Osztály a jövőben már ennél a családnál már tudja azt is, hogy kizárólag alapos szakmai indokok alapján hozhat támogatást megvonó döntést. Sajnos a per lezártát követően megtudtam, hogy mások nem voltak ennyire bátrak, nem mertek ügyvédet fogadni és nekimenni egy hatósági döntésnek. De bátraké a szerencse!

A fenti bírósági kedvezőtlen tapasztalatom ellenére nagyon bízom abban, hogy jelentős fordulatot hoz a fenti jogeset gyakorlati alkalmazása országos szinten, segítve ezzel nehéz anyagi körülmények között élő, de peres eljárásra és emiatt ügyvéd alkalmazására kényszerülő, nagyrészt gyermekeiket egyedül nevelő szülőket, leginkább anyákat.